szétunom magam

ma reggel anya keltett 9kor. nagyon örültem neki. hullafáradtan majdnem lezuhantam a lépcsőről. aztán elmentünk gyertyát égetni. miután hazaértünk csak unatkoztam. megtanultam a törit. és megnéztem egy filmet. a spanom csaját. kurvárakibaszottuljófilm. mindenkinek ajánlom. még most is a hatása alatt vagyok. na és msn. úgy volt hogy lecseszem S-át amiért nem hívott fel, erre belép: -mivan veled? le se szarsz már. -.-" ideges lettem. amikor ő nem hívott. basszus. elég nagy lett a pofája mióta R-vel jár. pfff.. :'| na mind1. a lényeg hogy nem volt valami nagy napom. ha történt is valami az csak szar volt. ennyit írok nincs kedvem: cső..

úristenjajjnemár

csak egy szokványos fridaynight lenne a mai nap? kizárt. még most is gombóc van a torkomban. még most is görcs van a gyomromban. még most is felkavar az élmény ha rágondolok. na mindent szép lassan előrről. péntekeste. lazulás. nonstop. és pálfalva. P-vel kimentünk F-ért. a nagy buszozás közepette megláttuk B-t és E-t. (bocsi hogy így betűket írok csaknemakarom hogy izé.. érted.:) ) és leszálltuk. elmentünk négyen valami clubba, ahol életemben először voltam, és biliárdoztak. én pedig nagynyugodtan ültem kényelmesen. aztán jött B. és felteremtett a jó kis helyemről. engem pedig beültetett az ölébe. először csak ugráltatott a lábán mintha "..." . aztán hátradőltem úgy kényelmesebb volt, és olyat csinált. :O nagyot csalódtam benne. letapizott. a mellemet. -.-" azt hittem felpofozom. azt kellett volna. pedig én azt hittem ő nem ilyen. :( ez nem ér, az élet kibaszik velem. ebbe a 3 napba a 2. barát akiben csalódnom kellett. és ez nekem fáj. mind1. egyik kedvenc idézetem: Amibe nem halsz bele, erősít. :) nézzük a dolgot a pozitív oldalán --> legalább mostmár tudom, és nem akkor tapasztalom meg amikor már van köztünk valami. namind1. :D aztán megvártuk F-it. bementünk a citybe. pontosabban az erdős részére. és ott randalíroztunk. ^^ már mindenki kész volt, amikor SZ kiszemelt magának. le sem tudtam őt vakarni, mindenhová követett. de amúgy aranyos volt, csak nagyon rámenős ami egyáltalán nem jön be. egyszer elkezdi: -kérsz nyuszipuszit? mondom: -nem. csak azért is adott. XD pár perc múlva.. valami.. megváltozott. mindenki feszült. tömeg. látom hogy tépik egymást. két gyerek. mind a kettőt nagyon jól ismerem. látom hogy akik fékezni próbálják őket nem bírják sokáig. és akkor elszabadult a pokol. látom ahogy valakit felsegítenek a földről. ordítom: -ömlik az orrából a vér. szegény gyerek nem tudta mi a baj. láttam az ijedséget a szemében. én is bepánikoltam. féltettem őket. a barátaim, a legjobbak. nagyon rossz volt nézni. sok lány sírt, ők már nem bírták tovább, és úgy éreztem én sem sokáig. végül valahogy szétszedtek mindenkit. persze senki sem tudott nyugodtan ülni és várni hogy mikor fordulnak hátra és szaladnak vissza hozzájuk befejezni amit elkezdtek. egy pár perces szópárbaj múlva próbáltunk egérutat nyerni. hiszen ők voltak vagy 50-en. mi pedig csak 15-en kb. egyik jó haverom aki a legtöbbet kapott, és legidegesebb volt, beütötte a nonstop ablakát ököllel. véres kézzel, remegő lábbal, szipogva rohant már mindenki elől. őt nagyon megviselte ez a dolog. fél órát nyugtatgattuk de nem használt semmit. rögtön jöttek is a többiek. a nagy banda. mostmár télleg nagyon sokan. és már nem mertem és nem is akartam belekeveredni ebbe az egészbe. engem már az erdőben történtek is megviseltek. így hát messziről néztem hogy mi történik. újra a tömeg. ordibálás. megijedtem. féltem. végül elmentek. vééégre. nem tudtam elmondani, elmondani? kifejezni, magamban... hogy mekkora kő esett le a szívemről. ilyen péntekem még sosem volt. aztán berendeltem a nőneműősömet hogy vigyen haza mert nekem ennyi már télleg elég. és ennyi volt a mai napom. elég bonyodalmas, félelmetes, és a csalódásokkal teli-(t) ki ne hagyjuk...

vízmű

ma kintvoltam a vízműbe. és találkoztam Á.-val. nem mondott semmit. csak jópofizott, ahogy már megszokhattuk tőle. közben csináltunk egy vicces videót.XD amiben T. és Á. közösülni akarnak. xD érdemes megnézni. (: csináltunk soksok képet is. aranyooos. ^^ íme a vidi:

átlettembaszva

hát igen. a cím magáért beszél. Á: azt hittem szeretlek, azt hittem szeretsz, és lehet köztünk valami. kiderül hogy titokban egy másik lány szívéért esedezel?!!. és úgy volt hogy ma találkozunk, délután. mikor a délelőtti programod R.-val van ?? :( milyen már ez? délelőtt R. aztán meg én következek . . . azt hittem te nem vagy ilyen. pedig nagyon is. talán még rosszabb. :'( nem értem. miért kavartál velem? és miért nem mondtad meg hogy csak akkor lehet köztünk valami ha az az R. elhagy?? és ha nem hagy el? ha szeret? ha szeretitek egymást? akkor engem meg csak lekoccintasz ?!! csak most is adod a jópofit mintha nem tudnék semmiről. pedig tudom.sajnos. beszámolnék róla, de belehalnék. ma találkozunk, és megbeszéljük. :/ de én már nem tudlak úgyanúgy szeretni mint eddig. pedig úgy bíztam benned. . . erre ezt kapom. jól átbasztál. MEGINT .!!

érzelgős nap

most megírom a 2. *értelmes* blogbejegyzésem. ami arról szól hogy pár mondat elolvasásától sírni is tudnék. néha olyan depis vagyok. pedig csak az idézeteket olvasgattam. olyan megható, annyira igazak. hihetetlen. az élet nehézségei szerelem szakítás hiány csalódás... :' a kedvenceim:
-ne sírj kedves, ne nézz hátra, ölelj engem utóljára! ölelj engem két karodba úgy mint régen. minden könnycsepp egy-egy csillag fenn az égen.
-csalódni kell hogy boldogok lehessünk. gyűlölni tudni hogy újból szeressünk.
-igazán attól fáj az ütés, akitől simogatást várnál. de nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál.
-megpróbáltalak levegőnek nézni. de rájöttem hogy levegő nélkül nem tudok élni.
-semmi sem égeti úgy a szívemet, mint az üresség, ha valamit, valakit elveszítünk, mielőtt igazán ráébrednénk, mennyit jelentett nekünk.
olyan szépek. és télleg igaz. :''

az első

íme megírom az 1. blogomat. :) már régebben is próbálkoztam a blogírással a személyes oldalamon de nem olvasta senki. itt remélem olvasóimra találok. :D nem is szántam mást ide írni csak ennyit. *próbálkozok* . ^^