most megírom a 2. *értelmes* blogbejegyzésem. ami arról szól hogy pár mondat elolvasásától sírni is tudnék. néha olyan depis vagyok. pedig csak az idézeteket olvasgattam. olyan megható, annyira igazak. hihetetlen. az élet nehézségei szerelem szakítás hiány csalódás... :' a kedvenceim:
-ne sírj kedves, ne nézz hátra, ölelj engem utóljára! ölelj engem két karodba úgy mint régen. minden könnycsepp egy-egy csillag fenn az égen.
-csalódni kell hogy boldogok lehessünk. gyűlölni tudni hogy újból szeressünk.
-igazán attól fáj az ütés, akitől simogatást várnál. de nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál.
-megpróbáltalak levegőnek nézni. de rájöttem hogy levegő nélkül nem tudok élni.
-semmi sem égeti úgy a szívemet, mint az üresség, ha valamit, valakit elveszítünk, mielőtt igazán ráébrednénk, mennyit jelentett nekünk.
olyan szépek. és télleg igaz. :''
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése