ezvan

na aza nagyhelyzet h szerintem nemérdeklem őt. :'(:'(:'( annyi volt hogy találkoztunk. (szerintem már azt is megbánta) de én nagyon jól éreztem magam vele. azt hittem lehet valami köztünk. :'( annyira boldog voltam h végre. már hálát is adtam az istennek. erre fel... megyek msnre észre se vesz. :'( ráírok. visszaír. :

(16:30) én:	szija
(16:30) T.:	hello mi újság?
(16:30) én:	nemsok. veled?
(16:31) T.:	semmi miylen napod votl?
(16:31) én:	tűrhető. neked?
(16:31) T.:	elment
(16:32) én:	de a reggelem jól kezdődött
(16:32) T.:	: )

és csak ennyi. érted?!! nem is írtam neki többet. de csak egy mosolygós smileyt írt rá. ami azt jelenti hogy ő már alig várta hogy elbúcsúzzunk és végre otthagyhasson. :'( és ez nagyon fáj. mintha kitéptek volna egy darabot belőlem. gondolom többet már nem akar velem találkozni. :'( meglátott és elment a kedve az egésztől... miért ilyenek az emberek? mindenkinek csak a külső számít.?!! az önbizalmam ezért a mínuszba csökkent. igaz sohasem gondoltam azt magamról hogy más vagyok mint a többi. sohasem volt nagy az egom, de sohasem mondtam azt magamra hogy csúnya vagyok, azt sem hogy szép. mindenki olyan amilyen. ezt el kell fogadni. senki sem tökéletes. sohasem akartam meghalni az emberek és a világ miatt. de most úgy érzem hogy alig van kedvem élni...